VAŽNO OBAVEŠTENJE MESNE ZAJEDNICE DOROSLOVO POLJOPRIVREDNICIMA

Molimo vas pogledajte priloženo obaveštenje o mogućnostima za naredni period i popunite priloženu anketu somborske Poljoprivredne Stučne Službe.

Za dodatne informacije obratite se sekretaru MZ, Pelt Ferencu na 065-8862341 ili na e-mail: mzdoroslovo@gmail.com

Rok: 20. januar

ANKETA 2017. GRAD SOMBOR

Mogućnosti

A HELYI KÖZÖSSÉG KÖZÉRDEKŰ KÖZLEMÉNYE A DOROSZLÓI FÖLDMŰVESEK SZÁMÁRA

Kérjük, tekintsék meg a csatolt tájékoztatót arról, milyen lehetőségek állnak majd rendelkezésükre az elkövetkező időszakban. Továbbá kérjük, hogy töltsék ki a ZOMBORI Mezőgazdasági Szakszolgálat csatolmányban található kérdőívét, illetveBővebb információt kaphatnak a o65 8862341- es mobiltelefonszámon, Pelt Ferencnél. E- mail: mzdoroslovo@gmail.com
A beküldési határidő: JANUÁR 2O

ANKETA 2017. GRAD SOMBOR

Lehetőségek(Szerbül)

 

Anyanyelvi verseny

2016.április 2-án a bácskertesi József Attila Általnos Iskolában megtartották a körzeti nyelvtanversenyt, amelyen harmincnégy diák vett részt Nyugat-Bácska különböző településeiről: Doroszlóról, Gombosról, Szilágyiról, Bácskertesről, Kúláról, Nemesmiliticsről, Bezdánból és Zomborból.
A doroszlói Petőfi Sándor Általnos Iskolát Hegybeli Noémi, 5. osztályos tanuló és Balla Réka, 8. osztályos tanuló képviselte (Brindza Ildikó tanítványai). Mindketten I. helyezést értek el. Ők fogják majd képviselni iskolánkat a köztársasági anyanyelvi versenyen Szabadkán.

Köszönet Ft.Verebélyi Árpádnak

ft.Verebelyi

A doroszlói Helyi Közösség nevében szeretnénk kifejezni hálánkat Ft. Verebélyi Árpádnak 10 éves papi szolgálatáért. A szolgálatért, amelyet Doroszlón, a Szent Imre plébániatemplomban és a Mária, Keresztények Segítsége Egyházmegyei Kegyhelyen kifejtett. Nem csak közösség fejlesztési szinten, hanem lelkiekben is építette a doroszlói Egyházközösséget, a hívek egyéni szinten is fordulhatnak hozzá, útmutatást kapnak Tőle.

Köszönjük és kívánunk áldott, szép ünneplést a doroszlói és a gombosi hívek körében.

Ft. Verebélyi Árpád hálaadó szentmisét mond július 6- án, hétfőn, 17 órakor a doroszlói Szentkúton.

Mol-MesterM-díj Szittyai Istvánnak

Szittyai István
Szittyai István vásárhelyi MOL MesterM-díjas középiskolai tanár. Fotó: Imre Péter(delmagyar.hu)

A Mol-MesterM-díjat 2010-ben alapította az olajipari cég. A kiírás szerint azzal a céllal, hogy azokat a középiskolai tanárokat ismerjék el, akik munkájukkal, személyiségükkel megszeretették azóta már egyetemistává lett egykori diákjaikkal a kémia, fizika vagy matematika tantárgyat.

Idén  a vásárhelyi Németh László Gimnáziumban fizikát tanító Szittyai István (Doroszlói származású 44)érdemelte ki ezt a díjat!

Gratulálunk!!!

Tenni vagy nem lenni

Forrás:MagyarSzó

Kiürülnek köröttünk a helyek. Üresen maradnak a házak, az üzlethelyiségek új bérlőkre várnak, s ami igazán döbbenetes, eltűnnek mellőlünk az ismerősök. A megélhetési migráció elsodorja a fiatalokat, akik tevékenyen kivették részüket a vajdasági magyar közéletből. Nem tudjuk hányan, de településenként több tízen, több százan. A doroszlói Lennert Móger Tímea is a külföldet választotta.

Lennert Móger Tímea

Lennert Móger Tímea

Az év elején a forgatókönyve alapján készült kisjátékfilmjében vetette föl a megélhetési migráció időszerű problémáját, s a filmet nagy sikerrel vetítették Zomborban, Doroszlón, Bezdában, Szegeden, s a vajdasági filmünnep keretében még számos helyen.

Tímea egy a sok közül, ám olyan személy, akit a Vajdaság és a magyar nyelvű külföld elismert költőként, publicistaként, újságíróként, művelődésszervezőként ismer. A közösség elismert és megbecsült tagja, aki most a szellemi munkát, a „tollat” kétkezi munkára váltja Németországban. Döntése okairól beszélgettünk vele szülőhelyén, Doroszlón.

A forgatókönyved alapján készült Menni vagy nem lenni című kisjátékfilmben még dilemmaként veted fel a vajdasági magyar fiatalok sorsproblémáját, az elmenni vagy maradni kérdését. Most viszont, amikor eldöntötted, hogy magad is külföldön keresel boldogulást, a filmed címe állításként hangzik. Az idén januári forgatás idején már tudtad, hogy összepakolsz?

– Latolgattam, de nem érett meg bennem a végleges döntés. Az a segítség, amit a forgatás során a doroszlóiaktól, de sok kupuszinaitól, zomboritól kaptunk, újból nyomatékosította, mennyire értékes emberi, szellemi potenciállal rendelkezik Nyugat-Bácska. Az energia, amelyet a helyi kicsiny közösség megmozgatott az alkotómunka érdekében, továbbra is bizalomgerjesztő. A film és a címe sem kíván kategorikus lenni, állítani. Természetesen én sem állítom, hogy a személyes döntésem a helyes, és lépjen le mindenki, de lépjünk valamerre. Ki itthon, ki másutt, ne rekedjünk meg, ne fásuljunk bele. Nem mondok újat azzal, hogy az egyén morális, mentális leépülése árt az egész közösségnek.

Nem titok, a filmet rendező Goretić Péter is külföldön van, Magyarországon tanul. Tudjuk, ritkán jön haza az, aki tanulóéveit külföldön tölti, sőt azok is, akik idehaza járnak egyetemre, a falu és a kisváros helyett a nagyobb városokat választják. Ennek tükrében nem tűnik kissé hamisnak a filmben felvetett kérdés? Vagy a film egy dolog, a valóság pedig más?

– Ez a film a valóságból merít, nagyon is realisztikusra tervezett. Hiteles is, ha azokat a fiatalokat vesszük tekintetbe, akik már nem falatozhattak túl sokat a titói Jugoszlávia „kolbász-kerítéséből”, megélték a polgárháborút, önhibájukon kívül nem tanulhattak tovább, nem teremthettek maguknak biztos egzisztenciát, olyan életmódot, amilyet elképzeltek. Falun… ahol persze mindez nem vonatkozik a földműveléssel foglalkozó vagy vállalkozást öröklő, biztos anyagi háttérrel rendelkező fiatalokra (szerencsére, vannak ilyen sikertörténetek!), és az általad említett legújabb generációra sem, amely más okból (néha trendből csak) távozik, urbanizálódik inkább. Ahelyett, hogy például vállalkozna… de sokszor a példa hiányzik, nem örököl vállalkozó szellemet (sem).

Kiváló újságíróként, költőként, a filmed révén, antológiák szerzőjeként nemcsak Vajdaság-szerte,hanem külföldön is elismerést szereztél, most pedig arra vállalkozol, hogy gyakorlatilag fizikai munkás leszel Németországban. Ahhoz a döntéshez, hogy magad mögött hagysz mindent, amit hozzáértőn és szeretettel csináltál, kilépsz a magad teremtette népszerűségből, igen komoly motivációra lehetett szükség, és bizonyára hosszas fontolgatásra. Mi indította el benned az elvándorlás felőli tépelődést, illetve mi volt az utolsó csepp a pohárban?

– (Már) nem jellemző rám, hogy indulatból hozok döntéseket. Folyamat volt, amelynek a végén döntöttem: menni, ha arról van szó és arra van lehetőség, hogy az ember fejlődjön, és ha erre (hangsúlyozom, személyes okok, hiányosságok miatt) csak külföldön van lehetőség. Elmenni, de felelősségtudattal az iránt, amit itt hagyok. Különben is azt hiszem, hogy otthontól nem lehet végleg eltávolodni – a szellemi szállak kötnek, köteleznek, (meg) tartanak, légy bárhol a világban. Menni-jönni kell, hisz néhány hónap, és a zentai zEtna Kiadónál megjelenik a doroszlói Stock János fotós képeire írt szövegeimet tartalmazó kötet és Goretić Péterrel tervezünk további közös (nyugat-bácskai) projektet, annak ellenére, hogy a közeljövőben mindketten távol élünk majd ettől a vidéktől.

Környezetedből hányan távoztak külföldre? Ők adtak példát?

– Doroszlón eddig az a jellemző, hogy egyedülálló fiatalok mennek külföldre. Leginkább Ausztriába, Németországba, de néhányuk célpontja volt Norvégia és Svájc is. Pontos statisztikát nem tudok mondani, de Ausztriában már kezd kialakulni egy doroszlóiakból álló kicsiny (lakó)közösség. Ahogy tudom, a kiutazott fiatalok többnyire összetartanak, szabadidejükben szerveznek közös programokat, de egyénileg is igyekeznek hasznosan tölteni az időt, találni testhezálló hobbit. Keményen dolgoznak, de a maradék idő és az anyagi lehetőségek felhasználásával igyekeznek minőségi, egészséges életvitelt folytatni. Ausztriából szinte kéthetente hazajárnak és a gyakori látogatásoknak köszönhetően van, aki továbbra is részt vesz a doroszlói közösségi életben, segíti az egyesületek, civil szervezetek munkáját. Ilyen szempontból példa, hogy szűnhetnek a görcsök… Egyénileg és közösségileg is legveszélyesebbnek a belefáradás tényezőjét tartom… nem akarom megvárni magamnál ezt az állapotot. Lépek, most a saját érdekemben, hogy egyszer, ha úgy alakul, ,,felfegyverzettebben” (mert megy itt a harc!), új motivációkkal térhessek haza. Remélem, lesz mire…

Gondolom, biztos munkahely vár. Neked könnyű volt megszerezni?

– Fizikailag elég távolra költözöm, a holland–belga–német hármashatárhoz, Aachenbe. ,,Könnyen beszélek”, a családom másik fele vár rám. A Bátyám ’91 óta él Németországban. Annak idején ott tanult és épített fel egy új életet. Ő segít most engem, az egészségügyben dolgozom majd.

Nem lennél első magyar író, aki külföldön is megmaradt magyar írónak. Gondolkodtál ezen? Természetesen olyan alkotók is akadnak, akik idegen helyen, nem anyanyelvükön lettek sikeresek és elismertek. Ez is benne van a pakliban?

– Az anyanyelv szent dolog. Ahogyan az itthoni táj is az, amelyből merítettem témát eddig is. Hiszem, hogy külföldről nézve új „színt” kap majd. Kíváncsi vagyok, milyet. Most, így az út előtt, újból kíváncsi vagyok… már kezdtem elveszíteni az emberi, az emberek iránti természetes érdeklődésem és az alkotói szempontból (sem) jó jel. Idegen nyelven? Egyelőre nem tartok ott, de érdekesnek tartom ezt az opciót is. Biztosan előbb-utóbb „játékra” vetemedem, eljátszom majd, a remélem, hogy egyre bővülő nyelvi készletemmel.

És azon eltöprengtél-e, hogy milyen üzenete lehet egy fiatal értelmiségi elvándorlásának, amikor környezetünkben folyamatosan tapasztaljuk a fogyást, Vajdaságban talán nincs is olyan család, amelyet valamilyen szinten ne érintene az elvándorlás?

– A fentiekből kiolvasható, az itt hagyott közösség, hely iránti felelősségem teljes tudatában megyek el. Nem elhagyom, csak egy időre vagy időről időre itt hagyom ezt a tájat. Lényeges tényező, hogy alapból ki mennyire kötődik a szülőhelyéhez. Ha erősek voltak a szálak, azok is maradnak, ha nem, hiába élünk egy bizonyos helyen, hiányzik a megélése a közösségi, táji, emberi létnek. Szerintem a lényeg, hogy ne váljunk ártóvá, maradjunk hasznosak, itt, ott, így vagy úgy, de „egyenesen”.

A filmedet kedden mutatták be Szegeden. Kik voltak a közönség soraiban, és hogyan fogadták az általad felvetett dilemmát?

– Többségében a kilencvenes évek elején Szegedre települt vajdasági magyarok ültek a közönség soraiban. A film után jó hosszan beszélgettünk a menni vagy nem lenni dilemmáról. Gondolhatják, bőven volt véleménye és kérdése a halmozottan érintett közönségnek. ,,A többségi nemzet tagjai közül is mennek el Szerbiából?”, „A vajdasági magyarok, a nyugati államok helyett, miért nem Magyarországra települnek át, talán az ottani (gazdasági) helyzet megítélése sem pozitív?” Ilyen és ehhez hasonló kérdések merültek fel a hallgatóságban. Nem mindig lehet okos választ adni, de addig jó, amíg kérdezünk.

Fekete J. József

Erőszakmentes iskola

Forrás:MagyarSzó

A doroszlói Petőfi Sándor Általános Iskolában 2012 novemberében kezdődött meg az Erőszakmentes iskola programja, amit tegnap a diákok által bemutatott alkalmi műsor keretében mutattak be. Az alsósok és felsősök kétnyelvű fellépése egyaránt a barátságról, a szeretetről, önmaguk és diáktársaik megbecsüléséről szólt. A rendezvény végén protokollt írt alá az iskola, az Észak- és Nyugat-Bácskai Iskolaigazgatóság, a zombori Rendőr-igazgatóság és a doroszlói Helyi Közösség, annak szellemében, hogy a program során elért eredmények ne csak az iskolafalakon belül, hanem azokon kívül, a családban, a közösségben is érvényre jussanak.

Az Erőszakmentes iskola projekt menetét és eredményeit nem a vendégeket köszöntő Klem Valéria igazgatónő foglalta össze, hanem a tanulók ismertették magyar és szerb nyelven. A beszámolóból megtudhattuk, hogy munkacsoportokat alakítottak az erőszakkal kapcsolatos kérdések fölmérésére a diákok, a tanügyi dolgozók és az intézmény alkalmazottai között. Az ankét eredményeit bemutatták a szülői tanács és a tantestület előtt. Évfolyam-csapatokat szerveztek, amelyek sporttalálkozókon, rendezvényeken, humanitárius akciókban vettek részt, a konfliktusok megelőzése érdekében pedig műhelyfoglalkozásokat tartottak a diákoknak és a szülőknek egyaránt. A tegnapi program során egy szimulációs játék keretében mutatták be a diákok, hogyan is keletkezhet konfliktushelyzet, ki milyen pozícióba helyezkedik annak során, illetve miként lehet ezeket a szituációkat elkerülni, illetve megoldani.

– Nem lehetnek illúzióink, hogy ezzel a projekttel elejét vettük az iskolai erőszaknak, viszont lehetőséget teremtettünk a válsághelyzetek fölismerésére és lehetőségekre mutatunk rá, miként kezelhetők a problémák. Célunk, hogy ezeket a fölismeréseket diákjaink és szüleik odahaza, az utcán, a mindennapi élet során alkalmazzák – mondta Klem Valéria.

Borislav Staničkov, az iskolaigazgatóság vezetője ugyancsak azon a véleményen volt, hogy a projektek nem téphetik ki végérvényesen az erőszak gyökerét, viszont minden közösségben és minden iskolában szükség van az ilyen képzésekre és fölvilágosításra, mert a gyerekek gyakran nincsenek tudatában annak, hogy erőszakoskodnak a társaikkal, vagy képtelenek fölismerni az ellenük irányuló erőszakot, és leggyakrabban eltitkolják azt.

A rendőrség képviseletében Bosiljka Ostović-Pavičević örömét fejezte ki, hogy egy ilyen sikeres projektről éppen a Gyermekhét során számolhat be az iskola, illetve, hogy a rendőrség is részese lehetett egy ilyen közérdekű edukációs folyamatnak.

A doroszlói HK tanácselnök asszonya, Gellér Magdolna, ajándékkal kedveskedett az iskolának, és elégedettségének adott hangot, hogy az iskolában fölismerték az iskolai erőszak problémáját, és szakavatottan láttak hozzá annak megelőzéséhez, ami eleve kihat a faluközösségre is.

JJ.

Fontos az együtt imádkozás és a hit ereje

Kisboldogasszony ünnepén, szeptember 8-án Doroszlón a 10 órakor kezdődő ünnepi püspöki nagymisét msgr. dr. Pénzes János szabadkai megyéspüspök felkérésére msgr. dr. Beer Miklós váci megyéspüspök szolgáltatta. A szentmise és az ünnepi felvonulás után a váci egyházfő a sajtónak elmondta, már többször járt Vajdaságban, de Doroszlóra még soha nem jutott el. Szűzanya születésnapjának ünnepén elhozta a váci egyház lelkületét, örömét is ide.
Msgr. dr. Beer Miklós váci megyéspüspök (Fotó: Paraczky László)
Msgr. dr. Beer Miklós váci megyéspüspök (Fotó: Paraczky László)

– Öröm volt látni ma a Mária-lányokat, a sok zarándokot, ugyanúgy, mint otthon a Mátránál, Mátraszentkúton és a többi kedves váci zarándokhelyen. Nagyon nagy öröm ez, hogy együtt lehetünk és együtt imádkozhatunk, és biztos vagyok abban, hogy egymás hitéből újra megerősödtünk egy kicsit. Odahaza, az én egyházmegyémben minden évben összehívok egy egyházmegyei találkozót a megye valamelyik részén, ugyanazzal a szándékkal, mint amellyel ma is itt voltunk, hogy tudjunk egymásról, hogy örülhessünk egymásnak. Nem túl nagy kérés az, hogy ezek a találkozások a mindennapjaikban is elkísérjék azokat, akik ma itt voltak, hogy egymás gondjaiban, bajaiban osztozni tudjanak. Amikor pedig visszamennek a saját közösségükhöz, saját egyházaikba, talán levelezzenek, vagy hívják fel egymást telefonon, és ezek a kapcsolatok erősítsék meg egyházunk jelenlétét. Véleményem szerint ez a doroszlói búcsú ebben segített, egy kicsit közelebb érzik magukat a Jóistenhez, Szűzanyához és egymáshoz. Sok helyről, sok országból érkeztek ma Doroszlóra. Az innen elszármazottak legtöbbször egyházi ünnepeinkhez kapcsolódóan látogatnak haza. Ez azért fontos, hogy megerősítsük gyökereinket, és ezek a közös szálak, bárhol is éljünk a világban, ott legyenek a lelkünkben. Ezek pedig a hitünk, hagyományaink és nemzeti identitásunk. Úgy gondolom, hogy ez a mai búcsú is ezt a célt szolgálta. Nagyon örülök, hogy ennek is részese lehettem, és hiszem azt, hogy a Jóisten megáldja ezeket a szándékokat és törekvéseket – mondta a váci megyéspüspök.

Az együtt imádkozásról, a hit és az ima erejéről szólva Beer Miklós többek között kiemelte, hogy az hatalmas erejű, összeköt bennünket. – Ferenc pápánknak, aki már több mint egy éve vezeti egyházunkat, első üzenetei között éreztem azt, hogy lépjünk ki a megszokottságból, szürkeségből. Azt hiszem, éppen ez az, amire az embernek ma a legnagyobb szüksége van, hiszen munka közben elfáradunk, a körülmények és a napi gondok leterhelik az embereket. Szükségünk van, hogy kilépjünk ebből, és újra örüljünk az igazi értékeknek, hitünknek, az egymás iránti szeretetnek, a családi, rokoni és baráti kapcsolatoknak. Ehhez viszont nagy bátorság kell: hogy az ember félre tudja tenni a ránk rakódó szokásokat meg divatokat, és félretéve ezeket a mai elvárásokat, szabad tudjon lenni arra, ami a legfontosabb, az emberi kapcsolatokra.

útjánMagyar Szó Online | Vajdaság/Zombor | Fontos az együtt imádkozás és a hit ereje.